Szerző vita:Mircea Eliade

Jogvédett

Ennek a szerzőnek a művei 2056. december 31-ig jogvédettek. (70 év)

Műveit ebben a projektben eddig az időpontig a jogtulajdonos engedélye nélkül ne szerkeszd!

Mircea Eliade (1907-1986)

Mircea Eliade a vallást, ezt a szimbolikus létgyakorlatot tekinti a különböző kultúrák közötti közvetítő elemnek. Így kutatásai is mindenekelőtt azokra a nyelvi fordulatokra, illetve magatartásbeli helyzetekre összpontosulnak, melyek egy volt, illetve jövőbeni kulturális egyneműség egykori vagy épp eljövendő emlékezetét őrzik, ígérik.

Számára a vallásban az az emberi lényeg mutatkozik meg. mely antropológiai sajátja minden halandónak, s ami az istenhit elegyítő vonzerejében a kultúrfokok egyenetlenségeit perspektivikusan megszüntetni képes. Eliade a kultúrát az egyénnek a mindenségben való lélektani jelenléteként fogja fel, s e tekintetben a valaha elveszett s az "örök visszatérés" hitében egykoron feltétlenül visszaszerezhető egzisztenciális egység letéteményesének is az individuumot tekinti.

Míg vallástörténeti kutatásaiban a lét egyneműségének mitikus hagyományát akarja újjáteremteni, addig szépprózai művei inkább a külvilág formabontó hatásaival foglalkoznak. A Kelet-Európából rég kiszakadt, román származású tudós ösztöneiben azóta is elevenen őrzi szűkebb szülőhazája sajátos, ellentmondásos dimenzióit. Regényei, novellái e dimenziók disszonanciáját ötvözik az anyanyelv elveszett harmóniáival.

Mircea Eliade 1907-ben született. A bukaresti, majd a kalkuttai egyetemen tanult filozófiát, történelmet és néprajzot. Rövid időre egyetemi oktatóként visszatért Romániába, majd az Antonescu-rezsim képviseletében diplomáciai szolgálatot teljesített Londonban és Lisszabonban. A háborút követően a Sorbonne-on tanított, és a párizsi Román Kulturális Központ elnöki posztját töltötte be. 1956-tól az óceánon túl, Chicagóban vállalt egyetemi katedrát. Eliade 1986-ban, az Egyesült Államokban hunyt el.

Főbb művei:

(Regények)

Isabel şi apele diavolului (Isabel és az ördög vizei), 1930.

Maitreyi, 1933.

Întoarcerea din rai (Visszatérés a paradicsomból), 1934.

Domnişoara Cristea (Cristea kisasszony), 1936.

Şarpele (A kígyó), 1938.

Nuntăn cer (Égi lakodalom), 1939.

Secretul doctorului Honigberg (Honigberg doktor titka), 1940.

Foret interdite (Titkos erdő), 1955.

Pe shada Mântuleasa... (A Mântuleasa utcán...), 1978.

(Tanulmánykötetek)

Traité d'histoire des religions (Értekezés a vallástörténet köréből), 1949.

Le mythe de l'éternel retour (Az örök visszatérés mítosza), 1949.

Le Chamanisme et les techniques archaiques de l'extase (A sámánizmus és az eksztázis archaikus gyakorlata), 1951.

Images et symboles (Képzetek és szimbólumok), 1952.

Le Yoga. Immortalité et liberté (A jóga. Halhatatlanság és szababság), 1954.

Myth and Reality (Mítosz és valóság), 1963.

L'Épreuve du labyrinthe (A labirintus-próbatétel), 1978.