Szerkesztő:Suto.tamas/1. szonett
Becsületes lényekből, mi erősödni vágyunk,
ezáltal a szépséges rózsa nem halhat meg tán,
de mint érett idővel megtaláljuk halálunk,
ifjúságának emléke marad, évek után:
De te, pontosabban azok az élénk szemeid,
a világ legerősebb vérvörös tűzes lángja,
éheztetsz hol átvernek bőnek tűnő étkeid,
te önmagad ellensége vagy, önmagad átka.
Te vagy most már a világnak a legfrissebb éke,
de csak beharangozója a cifra tavasznak,
belső rügyednek eltemetett szentséges fénye,
és, fösvénykedéseid szerelmet már nem adnak.
Irgalmas világ, vagy kegyetlenűl falánk neved,
Megenném a világ jussát, ajkammal s veled.