Szeretőm igaznak látszik
Szeretőm igaznak 1átszik,
De csak akkor, mikor játszik;
Szembe szeret, titkon gyaláz,
Mások előtt földig aláz.
Ollyan az én rózsám teste,
Mint szép holdvilágos este;
Térdig a sárba állanék,
Mégis reá kacsintanék.
Ha kiállok az utczára,
Barna deáknak módjára,
Hányom, vetem szemeimet,
Mig belátom az enyimet.
Barna leány, bazsarózsa!
Nem vétettem neked soha;
Hogyha vétettem valaha:
Megbocsáss gyenge viola!
Meguntam már a gyaloglást,
Sáros-Patakon a járást:
Szállj már szivedbe, és szeress,
Mások előtt ki ne nevess.