Szent Mihály
szerző: Babits Mihály

Régi vers: 1911.

Kinek nevével élek, kardos angyal
önts hevet belém, kígyóval csatázni,
önts hitet belém, ördöggel vitázni
önts, megbirkóznom az örök varanggyal,
      +++ Ez a rémek pápája, tiarával,
      minőt pápák viselnek és szemekkel,
      minőt békák viselnek, s pikkelyekkel
      s sárga mirigyek mérges ótvarával.

Rút szemörcsén ragadva nyúl a méreg,
melyre csak rágondolni álmot-orzó,
groteszk, mint a Böcklin-mintázta torzó,
fején nőtt tiarával büszke féreg.
      +++ E roppant béka, testnyi súlyu szellem
      ez éjjelente paplanomra mászik
      és érzem, hogy a paplan selyme vásik
      s eláll a vérem, elszorúl a mellem.

S kezd hangtalan a békák óriása
beszélni s kancsal zárt lelkembe nézni,
erényt dicsérni és Eötvöst idézni:
»Csak az önzőnek nincs vigasztalása.«
      +++ Szónoki hévvel szól és nagy kenettel:
      »Csak az lesz boldog, ki mást boldogítand,
      szegénynek ád s nem feledi a hittant
      S nem kenekedik csiklandó szemettel.«

Én mondanám: »Csúf pápa vagy te, lélek,
és tudom, hogy mind ilyenek a pápák,
méregnek azt az erényt prédikálják,
mely nem erény, mert nem erő«, - de félek.
      +++ »Boldogtalan, ki csak magára gondol!«
      szól, paplan ráncán mérgét lebocsátván.
      »Olvastad Stirnert?« - kérdeném, de gyáván
      elnémulok nyomástól s borzalomtól.

És ő nem némul. Nedves tiarája
s fényes szeme sillámlik a sötétbe -
Ó szent Mihály, leborulok elébed.
Kardos angyal, kinek a fény arája,
      +++ kinek nevével élek, fényes angyal,
      önts hevet belém, kígyóval csatázni,
      önts hitet belém, ördöggel vitázni
      s erőt, birkóznom ez örök varanggyal.

Önts belém önzést, angyala a harcnak,
hisz önzésnél e földön van-e drágább?
az Úr önzésre építé világát,
önzés a legjobb köszörű a kardnak,
      +++ önzés a harcok legkülönb szitója,
      miket az Úr itt rendelt örökössé:
      harag és önzés tesz szivet nemessé
      s a bátor önzőt a nagy Isten ója.

Miért teremtett ösztönnel s erővel,
ha sutba rejtem ösztönöm s erőmet?
énvelem célja van a Teremtőnek
és nem vitázhatom a Teremtővel.
      +++ És ösztönöm s erőm azt sugja: Nézd csak
      te elnémulsz és minden szó a másé,
      te elmaradsz és minden rózsa másé:
      légy mint a más, oly öklös, durva, csélcsap.

Mért csúf, ha jó szellem, e békapápa?
önzésre nyálkás, élni indulatlan,
és mert nem önző, vigasztalhatatlan
(csak az önzőnek van vigasztalása.)
      +++ Önzés angyala, jőjj el, lángos angyal
      önts hevet belém, kígyóval csatázni,
      önts hitet belém, ördöggel vitázni,
      önts, megbirkóznom az örök varanggyal.