Szent Abbondius
szerző: Giosuè Carducci, fordító: Kosztolányi Dezső

A szürke ormok fénytől glóriások,
   szelíden égnek a bús Alpesek.
A jéghegyek, a boldog óriások
   arcáról izzó rózsafény pezseg.

Pár nyurga fa mögött pipál a kémény,
   kígyózva száll a kék és lenge füst.
Vizgyöngy ragyog a nap gyémántos fényén
   s a rét smaragdján a patak ezüst.

Vörös szoknyába jönnek most a kedves
lányok dalolni szent Abbondiusnak,
fönn mormol a folyó és zúg a fenyves.

Lenn meg kacag a völgy... S én egyre félek,
pilláim a válás könnyében úsznak,
mert szép a föld és oly rövid az élet.