Szaladj kurucz, jő a német
Szaladj kurucz, jő a német;
Lásd, melly okos, tudós féreg;
Hidd meg, ha elér megcsap,
Félre bogzott hajadba kap,
Nyalka kurucz.
Kurta mentéd, prémes csákód,
Arany rojtos nyakravalód,
Német letépé nyakadból,
S kikergete a házadból,
Nyalka kurucz.
Látod kurucz, a lófejű,
Ő Átilla igaz vérű;
Ő bent maradt hazájába,
Inkább itt dűl a sirjába,
A lófejű.
Bukefal barnáján repül,
Ha a koncz osztásra kerül;
Ő Átilla igaz vérű,
Víg, szomorú, és keserű,
A lófejű.
Bukefal lovát szorítja,
Kardját, s fogát ácsorítja;
S ősi javát, szabadságát,
Védi vérével hazáját,
A lófejű.
Medvebőrös kurta kozsók,
S bogzott haja a vállán lóg;
Mellette lép szűz hajadon,
Fejér fátyolos menyasszony,
A lófejű.