Már angyalom, isten hozzád
Már angyalom, isten hozzád,
A szerencse vigyázzon rád!
Nem engedik már az egek,
Hogy én tovább szeresselek.
Nézz ki rózsám, ablakodból,
Most indulok városodból;
Nézz utánam keservesen,
Látsz-e többet vagy soha sem.
Nekem a legtisztább estve,
Fekete gyászra van festve,
Látod rózsám, el kell mennem,
Székelyföldtől búcsút vennem.
De leginkább tőled veszek,
Kit mint lelkem, szerettelek;
E magános völgy ölében,
Majd meghalok keservemben.
Oh! nagy egek mért büntettek,
Hogy hazámban nem élhetek?
S nem lehetek, mert a hadak
Engem is a harczba hivnak.
Ne busúlj hát, édes rózsám!
Visszajövök a had után;
A had után még győztesen
Meglátlak téged édesem.