(A magyarnak régi nótája, a szárnyas állatokrul).

Szép madár a föcske, szépen föcsög,
Mikor a reggeli harmat csöpög.
     A kisded pacsirta,
     Az eget hasitja
          Szárnyaival.
     Ékesen hangicsál,
     Nap sugárin sétál
          Lábaival.

Szépen a snefek is fütyörésznek,
Csirkefogó kányák egerésznek.
     A veréb csiripül,
     A gólya kirepül
          Szárnyaival.
     Örvendeznek ezek,
     Vigan énekelnek
          Örömükben.

Csörőg a szarka is az erdőben,
És a fülemüle a mezőben.
     A kacsák fürödnek,
     A csókák sietnek
          A fris kutra.
     Fényes nap a szépit,
     Feltolja a képit
          A nagy utra.

Érez minden állat vidámulást,
Az apró madárkák megujulást.
     Gyöngyharmatos reggel
     Madarkák sereggel
          Csoportoznak.
     A virágok nyilnak,
     Füvek illatoznak
          A réteken.

A szántó is felkél szerencsésen,
Fúj a tavaszi szél igen frissen.
     Befogja ökreit,
     Miveli földeit
          Szerencsésen.
     Munkáját folytatja,
     Barázdát forgatja
          Szép rendesen.

Isten ő felsége meg is áldja,
A szántó marháit meg is tartja.
     Fegyvert és katonát
     Ekét és boronát
          Ő forgatja.
     Földön a gabonát,
     Mennyben a koronát
          Osztogatja.