Szálló nap után
szerző: Babits Mihály

(...Szelídre szűri a nyár sugárát
      ez a délután
s langy fényfüggönnyel a házak vállát
      bevonja puhán...)

- - - - - - - - - - - - -

Ilyenkor, látod-e, húnyt lelkemre
      csókot nyom a nap,
és menni (gondolom) oly jó lenne,
      amerre a nap
csak menni (gondolom), egyre menni,
      napot nap után,
vonatra ugrani, nem pihenni,
      szálló nap után
suhanni, zöldszinü tenger lombok
      közt fulladozó
faluig szállani, minden gondot
      elhullatozó
lélekkel, túl a Dunára, messze,
      szálló nap után,
lombos faluig, hol lombba veszve
      nyíl egy kapu tán
elénk s azon át bejutunk egy házba
      hűs pitvaron át,
s ott lelne a lelkünk elkáprázva
      új túl-a-Dunát,
új túl-a-világot, új világot,
      fehér falu sok
mély, régi pamlagu hűs szobákat,
      hol védve susog
a függöny; így susog: "Én az ablak
      "hű őre vagyok
"és kitekinteni sohase hagylak,
      "pillét se hagyok
"ideszállni a külső zajból hozzád,
      "mert vám vagyok én,
"s e csöpp szoba messze csöndes ország
      "a vágy fenekén:
"majd okosan itten megbú lelked
      "(szökött katona)
"és e szoba lesz majd szőnyeg-kerted,
      "párnák vadona.
"Künn zúghat azóta az őrült bóra,
      "hányódhat a tó:
"itt nézd, a hűs falon őr az óra,
      "áll a mutató,
"a percek ostoba gillotinja,
      "s a perc fenekén,
"hova nem hat a század szörnyű kínja,
      "elrejtelek én,
"én, függönnyös angyal, szárnyaimmal:
      "ó, jer, te szegény,
"jere fájó fejjel, fáradt ínnal,
      "védőd leszek én,
"s szelídre szűrve az ég sugárát
      "(jere, szenvedő!)
"oly hűn megőrzöm a lelked álmát,
      "mint egy szemfedő!"