„Vita:Nem, nem, soha!” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
 
Éppen ez a szép benne, hogy borzalmas, disszonáns hangú. Elkeseredett. Az élettől elidegenült. Lélektelen. AZ a vers ettől szép. A döccenéseitől. A borzalmaitól. EZ a vers meg egy teljesen más nézőpontból, más megvilágításból szép. Lehet, hogy én is csak a mai politikai helyzethez való viszonyomnál fogva éreztem rossznak. Ha levesszük minden ismeretünket a mai politikai helyzetről, akkor ez végül is egészen szép vers is tud lenni. :) Tulajdonképpen a fenti beszélgetésünk arról győzött meg leginkább, hogy valóban szép mindkét vers, csak más-más nézőpontból. Ebben a (és ezt most itt és külön kihangsúlyoznám) _tiszta_, minden politikai sallangtól mentes hazafiság az, ami szépen van kifejtve. Megvan! Azt hiszem most jöttem rá, mi volt a félreértés forrása kettőnk között. Igazad van, én talán nem tudnék hasonló stílusú verset ilyen szépen megírni. Ami miatt én rossznak értékeltem ezt a verset, az a témája volt, nem a szerkesztettsége. Te viszont kapásból csak magát a szerkezetét nézted, ami viszont tényleg szépen van megalkotva. Csak sajnos témailag olyan dolgokat feszeget, ami még ma is sok vitát kavar sok helyen. Ezért sarkallhatott vitára sokakat (engem is, de belátom, hogy a szerkezetét tekintve igazad van) és valószínűleg hasonló indokok miatt nem került bele a verseskötetekbe. Most viszont te próbáld meg az Íme hát megleletem hazámat egy kicsit másképp értelmezni. Egy magára hagyott, depressziós ember panaszának. A "Szép a tavasz és szép a nyár is..." kezdetű sor egyáltalán nem értelmetlen, ha egy olyan ember gondolataiként szemléled, aki meg akar halni. Hiába van mellette mindenki, mégis úgy érzi, senki sincs vele. Elhagyatott. Úgy érzi, nem ismerik el a tehetségét. De fölösleges is életrajzi adatokkal gazdagítani. A versből süt az elhagyatottság, a magány, a halni vágyás. Ehhez szerkezetileg sok döccenés, néhol kicsit zavaros, néhol talán nehezen értelmezhető képek társulnak, ezzel is szemléltetvén az eltévelyedettséget. Hidd el, az a vers is szép. Csak más miatt. :) [[User:Csega|Csega]] [[User vita:Csega|✎]] 2008. október 19., 12:04 (CEST)
 
Nem, félreértetted: nem "borzalmatosan", a borzalomtól disszonáns hangú, ezt én nem így értettem, hanem olyannyira disszonáns, hogy az borzalmassá, dilettánsá teszi (de nem hangulatilag, hanem stilisztikailag :-). Maga az összkompozíció is összefüggéstelen, zavaros, skizoid módon széteső (főképp ezt próbáltam érzékeltetni a paródiámmal :-), legalábbis én nem tudom összerakni; de sokszor egy-egy koherensebb részletre koncentrálva is tetten érhető a sikerületlenség. Ami pedig a másikat illeti, hiszen én is erről beszélek, hogy aki elutasítja a Nem-nem-sohát, az a témája miatt teszi (vagyis ideológiai alapon), negyven éves beidegződésektől terhelve, de ennek meg semmi köze a vers jóságához, irodalmi értékéhez, ez ideológia, aminek egy vers minősítésében általában nincs helye, vagy ha talán van is, hát ismerjük csak el, hogy erról van szó, és ne sznoboskodjunk, törleszkedve az akadémikus elhatárolódásbajnokokhoz és Kim Ir Szenről hablatyolva (ez nem neked szólt). Ami az ''Íme''-t illeti, nekem egyáltalán nem a témája miatt nem tetszik. tudom milyen, amikor az ember meg akar halni, én is voltam már ilyen helyzetben, de akkor sem írtam volna ilyen verset, vagy ha írtam volna, hamarosan megsemmisítem. Az a vers ugyanis formailag rossz, konkrétan, főképpen: zavaros. Olvastam én élvezettel Novalist is, nem vagyok én akkora paraszt, hogy ne érteném, amikor világfájdalma van valakinek. Vannak József Attilának meghökkentő, ugyanakkor részleteiben zseniális versei is (mint pl. a Kései sirató vagy a Tiszta szívvel, amely utóbbit szintén nem szeretem, de a benne lévő irod. értékeket elismerem) - arról azonban valószínűleg nem fogsz tudni meggyőzni, hogy az "Íme, hát megleltem hazámat" ezek közé tartozik, szerintem ez egy sikerületlen verse J.A.-nak. [[Szerkesztő:Gubbubu|Gubb]] 2008. október 29., 22:37 (CET)
 
== Íme, hát elvesztem gatyámat ==
843

szerkesztés