„Gauguin” változatai közötti eltérés

| megjegyzés =Nyugat 1908. 6. szám · FIGYELŐ

{{kiadás}} {{szövegminőség|50%}}

}}

<poem>A mi korunkban oly kevesen értenek képekhez, hogy a nemfestők hozzáértése egyáltalán kétségessé vált. Arról a közvetlen értésről van szó, amely nem vallat, nem hasonlít össze, nem elmélkedik, hanem az öntudatlanság meggyőződésével mondja ki ítéletét. A művészeti daimonion éppoly kevésbeszédű, mint az erkölcsi; két szava van csak: jó és rossz; ha az egyiket a maga halk határozottságával kimondta, elhallgat, s helyette a sokszavú értelem kezd beszélni. Sohasem írtak annyit művészetről, mint manapság; sőt annyi értékeset is bizonyára még sohasem; de ha közvetlen szót akarunk hallani festészetről, mint manapság; sőt annyi értékeset is bizonyára még sohasem; de ha közvetlen szót akarunk hallani festészetről, az egész nagy művészeti irodalomban Fromentin, Stevenson könyveihez, festők leveleihez vagy naplóihoz kell fordulnunk. Ha valaki Velasquez korát, egyéniségét, sőt festői fejlődését akarja megismerni, ajánlhatjuk neki Justi könyvét; de Stevensonét, ha azt akarja megtanulni, hogy hogyan nézze Velasquez képeit. A daimonion szava ma csak a festőírók mondatain cseng keresztül. Fromentin egyszer ki is mondja, midőn Rubens képének fejtegetésénél végül érzi, hogy e sok szó mind csak körülírás, magyarázat, enyhítés vagy fokozás, s az elemzést azzal végzi, amiből titokban kiindult: c'est beau, je le jure!