Sirató (Carducci)

Sirató szerző: Giosuè Carducci, fordító: Sárközi György

A fa, amely felé kis
kezecskéd nyujtogattad,
a rőtvirágú, gazdag,
szép gránátalmafa,

amott a néma kertben
áll friss zöldbe borulva,
épp most éleszti újra
a nyár fényharmata.

Megtépázott, kiszáradt
fámnak virága, gyermek,
kietlen életemnek
egyetlen csillaga,

alszol fekete földben,
hideg földben örökké
és fel nem ébreszt többé
nap, szeretet, csoda.