Róma születésének évforduló ünnepén

Róma születésének évforduló ünnepén szerző: Giosuè Carducci, fordító: Radó Antal

Piros virággal ékesen, április
Látott születni tégedet egykoron.
       S a Romulustól vont barázdán
              Nézni le zordul a puszta síkra.

S ma, annyi század amikor elsülyedt,
Dicsőn ragyog rád ujra az április.
       S a nap s Olaszhon üdvözölnek.
              Isteni Flóra te, drága Rómám !

Bár pontifexet s Vesta leányait
Nem látja most már a Capitólium.
       S nem húzzák győző hadvezérid'
              Hószinü mének a Via Sacrán:

De fórumodnak néma s üres tere
Dicsőbb ma is még százszor akárminél;
       Minden, mi művelt, nagy, magasztos,
              Római most is a földkeréken.

Oh istenasszony, Róma, köszöntelek !
Ki föl nem ismer, ködbe' csatangol az,
       Vagy ott burjánzik vad szivében
              Barbar időknek a durva gazza.

Oh «Salve, Roma!» Nézve a fórumod
Bús omladékit, könny lepi el szemem.
       S imádom multad nyomdokát is,
              Égi, malasztos anyám, hazám te !

Te tetted azt, hogy mint ez Itália
Polgára és mint dalnoka élhetek.
       Te nyomtad szellemed' a földre
              S adtad e honnak a büszke dicsfényt.

Elédbe járul mostan Itália,
Egységesítve, szabadon általad,
       És ráborulva kebeledre,
              Sas-szemeidbe meríti lelkét.

S a büszke dombról íme te hallgatag
Nagy fórumodra nyújtod a karjaid,
       Lányodnak, aki szabadítod,
              Iveid, oszlopaid mutatva,

Mik nem királyi diadal-ünnepet
Várnak manapság s caesari díszkocsit,
       Amely mögött bilincsre verten
              Háború foglyai lépegetnek,

Hanem olasz nép győzelem-ünnepét
Sötét időkön, fekete szörnyeken,
       Miktől igazságod- s derűddel
              Megszabadítod a népek árját.

Itália, Róma! Aznap a fórumon
Majd békeségnek csendül a himnusa,
       S a menny határtalan azúrját
              «Glória! Glória !» zengi végig!