Panasz (Joachim du Bellay)

Panasz szerző: Joachim du Bellay, fordító: Radnóti Miklós

Frankhon, művészetek, hadak s törvények anyja,
te tápláltál soká emlődön engemet;
most barlangok fölött, fák közt sírom neved,
bárány ha jajgat így, kit elhagyott az anyja.

Fiadnak vallottál már néha drága dajka,
most mért nem válaszolsz? kegyetlen, add kezed,
hazám, hazám, felelj, ne éljek elveszett!
De csak visszhang felel perlő és bús szavamra.

Síkságon bolygok én, vad ordashad követ,
s mint lengő rettenet borzolja bőrömet
a fagy lehellete, a széltől fútt fagyos hó.

Virággal ékes rét jutott a többinek,
őket nem űzi ott vad ordas, szél s hideg, —
pedig én sem vagyok nyájadban épp utolsó.