Nyílt levél Ludas Matyihoz
szerző: Tóth Árpád
Kedves Ludas Matyi, hisz ön tudja,
Hogy önnek leghőbb híve vagyok,
Oly meleg, sőt forró ön iránt szerelmem,
Mint a márciusi fagyok.
Ön tudja, hogy Önt szeretem,
Mint agyamban a drága kicsi űrt,
S csupa gyöngédségből lesimogatnám
Az ön édes arcáról a bűrt.
Kedves Ludas Matyi, drága,
Ezért hát megbántódva zengem:
Nem foglalkozik velem mostanába,
S direkt a feledés
Vastag papírjával törül ki engem.
Kedves Ludas Matyi, epedve kérem,
Szerepeltesse újra szerény énem,
Ah, fedezzen fel, drágám,
Nem jó ám így lógni felakasztva
A mellőzés szomorú ágán.
Azt kérdi ön, mi volna alkalom,
Megzengeni engem, ó! ön halk barom,
Hát a Leányvásár premiérje,
Direkt rezgett a lelki szakállam,
S ázódott isteni kéjbe,
Amint e silány darabot illetőleg
Belehatoltam a mélybe.
Rossz a szöveg, s a kedvesnek látszó
Zene undok, mint a fülbemászó,
Tehetségtelen a Borbély, sánta a Máthé,
S Zilahy előtt
Ismeretlen a jóízlés-káté.
Bezzeg,
Ha az én Holdamat adnák elő,
Eztet a darabot, eztet,
Eztet a nagy darabot,
Amit akkor írtam,
Mikor a Múzsa hátul
A homlokomba harapott!
Ebbe a darabba jó volna a Máthé,
S Borbély Lili dala se volna gixer,
S végre lapomban dicsérő kritika
Is íródna egyszer.
Ó, kedves Ludas Matyi, ezennel
Tisztelettel felkérem,
Hogy a színtársulat érdekében
Darabomat illetőleg
Minél előbb akcióba lépjen,
S írja ki a lapjába szépen,
Hogyha a Holdamat egyszer, utoljára
Felengedik a dicsőség egére,
Nagy dolog lesz ennek a bére,
Nácikámmal együtt
Vendégszereplésre
Utazunk a legsárgább
Pokol fenekére.
Matyi úr, legyen irgalmas a mája,
Eszközölje ki a reprizemet,
S még jobban fogja önt szeretni
hálás Gyan Thulája.