Nyárvég
szerző: John Drinkwater, fordító: Babits Mihály

Eredj, zöld nyár, eredj haza;
elküld már kedvesed, az ősz.
Vidám korod rőtfenyvei
kiégtek; tovább ne időzz!

Erdőd rozsdás; tócsád sötét;
kóród harmattól rothadoz;
és minden fecskéd elhagyott
és minden mákfejed poros.

A hervadás koszorui
fojtják el dalod s fényedet;
s többet a nappal lelke már
nem marad esten át veled.

Férged melytől a rózsa félt,
épugy elhullt mint a virág;
loncod mint vénemberszakáll,
leng sárgán; bérleted lejárt.

Emléked drágább mint amit
megérsz már; muljon hát veled!
Ó tűnt nyár, így csügg még a szív
terajtad: sajnál és feled…