Nincsen kedvem, mert a fecske elvitte
Nincsen kedvem, mert n fecske elvitte,
S egy magas jegenyefára feltette;
Akkor leszek édes rózsám, a tiéd,
Mikor az a jegenyefa kivirít.
Kiöntött a Duna vize messzire,
Valamennyi szép leány van, elvitte,
Fogja ki hát minden ember magáét,
S ne szeresse soha senki a másét.