Nincs boldogtalanabb

Népdalok és mondák (1. kötet)
szerző: Erdélyi János
Nincs boldogtalanabb

Nincs boldogtalanabb a paraszt embernél,
Mert nyomorúsága nagyobb a tengernél.
          Soha nyugta nincsen,
          Éjjel nappal készen,
                    A talpán kell állni.

Czifrasággal teljes rongyos szürdolmánya,
Alig van szegénynek egy pipa dohánya.
          Fekete kenyérrel,
          Egy kis leveskével
                    Meg kell elégedni.

Már reggel jó korán ott terem az ispán,
Kezében a csákány, robotra szólitván.
          Ha szavát megveti,
          Bezzeg megheveri
                    A derest, jajgatván.

Száraz gégéjét csak a viz öblögeti,
Éhes gyomrát pedig árpakenyér tölti.
          A sovány turóval,
          Hajdina-gombóczczal
                    Meg köll elégedni.

Egész nap fáradoz, de másért dolgozik,
A sok dézmát szedik, meg sem is köszönik.
          Ha pedig vétkezik,
          A tömlöczbe teszik,
                    Hol sem eszik, iszik.

Biró az adóért, pap, mester stólaért,
Zsidó és kocsmáros pálinka áraért
          Zaklatják untalan,
          Mentsége hasztalan,
                    Mig lelnek benne vért.