Nagyság, szépség
| Nagyság, szépség szerző: Kazinczy Ferenc |
Elfolya kétezer év, és még több, s végre megúnta
A nagy Mennykövező hitvese s húga dühét.
Homlok-szűltje nem így. Fájt még, hogy az ídai bíró
Cypris előtt őtet megfutamodni nagyá.
Paris bántott meg, Paris bosszúlja meg estem!
Igy szól és harczra hívja ki Triptolemeüst.
Jő ez, s mint mikoron Mars lép szekerébe, s hatalmas
Karral az ellennek nyúlt seregeire rohan;
Dönt, tapos, öl, pusztít, valamerre ragadja negéde,
S láng, füst, jaj, riadás töltik el a nagy eget.
Cypria megdöbben. Nem küzde így díszes Achilles,
Nem Diomedes, mond, így nem az álnok Ulyss.
Több ez mint Sándor, s Caesar, s a Károlyok, és az,
Kit nekem hívemmé tett vala. Gabrielám.
Új fortélyt kíván az üdő; rettegje Minerva
S a délczeg hős a spréngei hős Amazont[2].
S ah, a spréngei szép Amazon már kezdi tusáját!
S ah, szalad a réműlt spréngei szép Amazon!
S a diadalmas előtt Berheimnak tornyai rengnek,
Mint a vén Bernhárd reng vala lábai alatt.
Pean! io Pean, nagy férfi! kiálta Cythere,
Jer, légy már ezután kedvesem énnekem is.
Pallas néked erőt és bölcsességet adott: én
Példátlan fényed drága jutaimit adom.
Ime Timandrámnak szép sarjadzása Lozilla[3],
Paphosom legszebb éke kebledbe röpűl.
Én nevelém őtet, s tavaszomnak mennyei díszeit
E lángorczákra s e kecses ajkra rakám.
Ujjaim, illették szemeit, s bájolva lövellnek,
Önt kivirúlt mellye hiblai szaglatokat.
Nincs seregemben dísz, mellyet nem bírna Lozilla,
Nincs dísz, mellyet nem bírna Lozilla velem.
Fogd őt, s vége az örök harcznak. Ha Tritonia győze
Általatok, győzzön Cypris is általatok.
Bal tüzeket lobbant a nagy Zeüs, tapsol az ég föld;
Csak Barcs[4] önt szomorú könnyet az angyal után[5].
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A szerkesztő, Balassa József megjegyzése: Kazinczy e költeményt 1810-ben írta Napóleon és Mária Lujza házassága alkalmából.
- ↑ A sprényei hős Amazon – Lujza, porosz királyné.
- ↑ Lozilla – Mária Lujza
- ↑ Barcs – Bécs
- ↑ Az utolsó sor másik átdolgozásban így hangzik: De angyala távoztán Ausztria búnak ered.