Nagyon kívánom
Nagyon kivánom őt most itt e tarka fényben,
dél van, nap reszket az alvó szőllőlugasban
s egy tyúk tojást tojik a forró porban éppen.
Amott jön majd a lány, hol hintáló kötélen
mosott fehérnemű szárad s zizeg a napban.
Jön s így szól majd nekem: szememben álom úszik.
S szobája várja már, s bódultán megy felé,
s úgy surran bé, ahogy a rétről érkező méh
a hőségtől fehér, mezítlen sejtbe búvik.