Nácika-kesergő
| Nácika-kesergő szerző: Tóth Árpád |
Gazember a török szultán,
Gazember a Tripolisz,
Gazember a lenge zefir,
Gazember az odol is,
Gazember a bontófésű,
És a Takova rendjel,
Hétországban csupán csak én,
Én nem vagyok gazember.
Gazember a Tibet-puszta,
Gazember a mandarin,
Gazember a turóscsusza,
S gazember e randa rím,
Gazember a Hortobágy, és
Gazember a pótadó,
Csak én nem vagyok gazember.
S ez direkte megható.
Gazember a nyíló május,
Gazember a december,
És a gazból készült ember,
Az is direkt gazember,
Gaz a zene, gaz a fene,
Gaz a gáz és gaz a gaz,
Gazember az egész világ,
Jaj, csak én nem vagyok az!
Nemo bajtárs, drága békám,
Ülj ide az ölembe,
Brekegj nekem, kis varangyom,
Egy cikket a fülembe,
Hadd felejtsem el, hogy minden
Nemes állat gaz ma már,
Gaz a sólyom s az oroszlán,
Csak a szamár nagy szamár.
Gazember a nadrágom is
S a kalapom teteje,
Gazember a mancsettám is,
Mindazáltal fekete.
Gazember a bajuszom is,
Bár gondosan lenyírom,
Csak én nem vagyok gazember,
Jaj, én ezt ki nem bírom.
Járok le-fel nagy búsan,
Ilyet még nem láttam:
Nem vagyok gazember, pedig
Földig ér a lábam.
Elkeseredésemben
Tőlem mi is telne?
- Nagyot ütök egy vad cikkel
A saját fejemre.