Mint egy lármás bogár
Mint egy lármás bogár, kaszálógép szaladgál
a széna közt. Donog s hangjára rekkenő
kábultság terjed szét s mindenre átragad már,
az óra lassan jár, a szőllőfürt se nő.
Nem érdekel ma semmi, hagyjatok. Unalmas,
hogy folyton Nietzschéről s az Életről fecsegnek,
s hogy vakbélgyulladása volt ennek meg ennek.
Az ökrök szarvai szilajon fénylenek
s az érett búza közt kéknyelvü láng lebeg.
A kert rózsáiból félelmes illat árad,
s mint perzselő homok, a szirmuk oly kiszáradt.
S a kis diákleány, ki tikkadtan tanult, —
elszunnyadt s atlasza a forró földre hullt.