Miért öltöznél már
Miért öltöznél már ilyen korán ma, drága,
mért rejtenéd virágzó tested már ruhába?
Ne még, ne bujtasd melledet sötétbe hát,
az ing alá; hordd még e hosszú pongyolát!
csipkéi közt mezítlen bőröd villog ujra
s akár borzongó szárny repül bő, széles ujja.
Igyunk egy korty tavaszt, gyerünk a kertbe most,
lengő uszályod friss gyeptől lesz harmatos,
virágok közt kutatsz s gyümölcsöt nyujtsz te nékem,
felfrissül majd szemünk levelek zöld szemében
s hajnalt lélekzünk kint, akárcsak két madár.
Jöjj hát, a szél szerelmes sóhajára vár
s röpködni kezd hajad, hiába fogja háló;
és látod majd a hajnal színeket szivárgó
ködében szőke kontyu kis felhőcske száll.
És fürtjeid között süt majd a napsugár.