Magyar leány az én rózsám
Magyar leány az én rózsám,
Magyar ének az én nótám.
Miskolczi a születésem,
Szegény a neveltetésem.
Szomoru a magyar nóta,
Három száz esztendő ólta.
Néhol sebes, ki tánczolom,
Néhol csendes, eldanolom.
Három a táncz mind halálig,
Ki világos kiviradtig,
Háromszor iszik a magyar,
De ezerszer jót is akar.
Egy a madár a hangjával,
Egy az érzés a nótával.
Mi a nótám, az a szivem,
Bus Péternek hínak engem.
Be is helyén busulhatnám,
De miért? meg nem mondhatnám.
Cseng a fülem, tán hirt hallok,
Viszket szemem, tán sirni fog.