Azt gondolta egy kis leány
Azt gondolta egy kis leány,
Vendég kopogtat ajtaján.
Vendég ha jő, isten neki,
Csak a baját feledje ki.
„Szabad”! s pirulva hallgatott,
Hát senki sem kopogtatott.
„Uram, bocsásd meg bűnömet,
Távoztasd a kisértetet.”
Csalatkozott a kis leány,
Volt mit csudálni jó magán.
Hiszen a szive dobogott,
Mint kalitka, madárt fogott.
Csalfa vendég a szerelem.
Ajtón által is bent terem.
Aztán a lány nem idei.
Szerető is meg illeti.