Magános ősz
Homályos ősz jön, telt s gyümölccsel édes,
a nyári nap halódó fénye sárga.
A széthasadt ködből még tiszta kék les;
madár ha száll, akár mesékben szállna.
Hordókra vár a bor s a csönd a széles
pincék homályán megdermedve áll ma.
Amott a puszta dombon egy kereszt ül;
rozsdás erdőn bolyong a nyáj fehéren.
Egy felleg húz a tó tükrén keresztül;
a földmüves pihenni tér be épen.
Az este kékes szárnya halkan pendül
a száraz zsuptetőn s az árokszélen.
Most csillag fészkel már az álmos pillán;
hüvös szobákban csöndes béke hallgat,
a szeretők szelíd szeméből immár
halk angyal lép elő, a szárnya lankadt.
És zúg a nád; kisértet hangja sír rám,
csupasz fűzekről, hallom, hull a harmat.