Lear király/Negyedik felvonás, 7. szín

← Negyedik felvonás, 6. színLear király
szerző: William Shakespeare, fordító: Vörösmarty Mihály
Negyedik felvonás, 7. szín
Ötödik felvonás, 1. szín →

 Sátor a francia táborban
Cordelia, Kent és az orvos jőnek

CORDELIA

Ah, jó Kent, mit tegyek, hogy amig élek,
Jóságod megszolgáljam? Ahhoz éltem
Rövid lesz és minden mérték csekély.

KENT

Elismerés a legszeb díj. - Amit
Elmondék, az mind egyszerű valóság.
Nem több, nem kevesebb.

CORDELIA
                        Végy más ruhát,
Ez öltözet rossz órák emléke.
Ó, vesd le, kérlek.

KENT
                  Megbocsáss, nemes hölgy!
Ha fölfedem magam, tervemnek ártok.
Ajándékul azt kérem, hogy ne ismerj,
Mig én s az idő nem javalljuk.

CORDELIA
                            Hát legyen
Úgy, jó Mylord.
Az orvoshoz
            Miként van a király?

ORVOS

Még alszik, asszonyom.

CORDELIA

Jó istenek,
Javítsátok kidúlt természetének
Roppant törésit s hangoljátok újra
Zavartan rezgő érzelmeit e
Gyermekké lett apának!

ORVOS
                      Most, ha tetszik
Felségednek, felköltjük a királyt.
Már régen alszik.

CORDELIA
               Tudásod vezessen,
S tedd, mit legjobbnak látsz. Felöltözött?

Szolgák Leart egy széken behozzák

ORVOS

Igen, asszonyom; mély álma közben új
Ruhát adánk rá.

KENT

Légy itt jelen, kegyelmes asszonyom,
Midőn fölkeltjük; nem kételkedem,
Hogy enyhűltebb lesz.

CORDELIA
                     Jól van.

Zene

ORVOS
     Közelebb
Méltóztassál. - De hangosabb zenét!

CORDELIA

Hajh! drága jó atyám! Tégy ajkaimra írt,
Ó, gyógyulás, és hozzon enyhet e csók
A durva bántalomra, mit nővérim
Tisztes korodra szórtak.

KENT

Ó, drága jó királynő!

CORDELIA

Ne lettél volna atyjuk, akkor is
Irgalmazhattak volna hóhajadnak.
Oly arc-e ez, melyet kitenni kelle
A küzdő szélnek, hogy zord kitörésű
Mennydörgések közt szembeszálljon a
Cikázó villám gyors csapásival,
Virrasszon (ó, szegény feje)
Ily hűs sisakban? Ellenség kutyáját,
Ha megmart volna bár, ily éjszakán
Tüzem mellé bocsátnám. És, szegény
Atyám, neked disznókkal s nyomorult
Csavargókkal kellett megosztanod
A silány, penészes almot. Hajh, csoda,
Hogy eszeddel egyszersmind az élet is
Véget nem ért. - Ébred. Szólítsd meg őt.

ORVOS

Szólj, asszonyom, te; az legüdvösebb lesz.

CORDELIA

Uram király, mint vagy? Hogy érezi
Magát felséged?

LEAR
               Ah, méltánytalanság
Engem kivennetek a sírból. Te egy
Megboldogultnak lelke vagy. De engem
Tüzes kerékhez köttek, hogy könyűim
Ugy áthevülnek, mint az olvadott érc.

CORDELIA

Ismersz-e engem?

LEAR
                Szellem vagy, tudom.
Mikor haltál meg?

CORDELIA

Ó, még nagyon, nagyon távol van.

ORVOS

Aligha ébren van, még hagyjuk egy kevéssé.

LEAR

Hol voltam, hol vagyok, szép napvilág?
Szörnyen megcsaltak. Mást ha így találnék,
Meghalnék szánalomból. Nem tudok
Mit szólni. Nem mernék reá fogadni,
Hogy ez az én kezem. Lássuk csak: e tű
Szúrását érzem. Bár tudnám, hogyan
És mi vagyok.

CORDELIA
             Ó, nézz reám, uram.
S tedd rám kezed, hogy áldjon meg. - Nem így,
Ne térdepelj.

LEAR
            Kérlek, ne űzzetek
Tréfát velem. Valóban, én bohókás,
Gyarló öreg vagyok, már nyolcvan éves,
Sőt több is annál, s nyíltan szólva, félek,
Hogy nem vagyok valódi eszemen.
Úgy tetszik, ismerlek, sőt ismerem
Ez embert is. S mégis kételkedem.
E helyről nincs fogalmam, s bárhogyan
Erőlködöm, e ruháról nem tudok.
Hol voltam éjjel? Ki ne nevessetek,
Mert életemre mondom, azt hiszem,
Hogy ez úri hölgy lányom, Cordelia.

CORDELIA

Ó, az vagyok, az vagyok!

LEAR
                        Könnyed nem nedves-e?
Valóban az. Kérlek, ne sírj.
Ha van számomra mérged, megiszom.
Tudom, te nem szeretsz. Testvéreid
Amint emlékszem, megbántottak engem.
Neked lehet, nekik nem volt okuk.

CORDELIA

Ó, semmi, semmi ok nincs!

LEAR
                          Frankhonban vagyok?

KENT

Saját országodban, sir.

LEAR
                    Ne csaljatok meg.

ORVOS

Vigasztalódjál, drága hölgy: a düh
Rohamja, mint látod, gyógyítva van;
De még veszélyes az elveszett időt
Előtte fejtegetni. Vidd be őt most,
S ne bántsuk, míg jobban lecsillapul.

CORDELIA

Méltóztatik, felséged?

LEAR
                    Ó, legyen
Türelmetek velem, Kérlek, felejts
S bocsáss meg: én agg és bohó vagyok.

Lear, Cordelia, orvos, kísérők el

NEMES'

Igazolódik a hír, hogy Cornwallt megölték?

KENT

Kétségtelen.

NEMES

Ki vezérli most hadát helyette?

KENT

Mint híre jár, Gloster fattyú fia.

NEMES

Mondják, Edgar, a számüzött fiú,
Kent gróffal Némethonba ment.

KENT
                             A hír
Bizonytalan. Most már ideje lesz
Körülnéznünk. Az ország serege
Gyorsan közeledik.

NEMES
                 A hadi döntés
Gyaníthatón sok vérbe fog kerülni.
Élj boldogul.
El

KENT

Most célom és pályám itt véget ér,
Jól, rosszul, mint rá e harc sorsa mér.
El