Lear király/Negyedik felvonás, 7. szín
Sátor a francia táborban
Cordelia, Kent és az orvos jőnek
CORDELIA
Ah, jó Kent, mit tegyek, hogy amig élek,
Jóságod megszolgáljam? Ahhoz éltem
Rövid lesz és minden mérték csekély.
KENT
Elismerés a legszeb díj. - Amit
Elmondék, az mind egyszerű valóság.
Nem több, nem kevesebb.
CORDELIA
Végy más ruhát,
Ez öltözet rossz órák emléke.
Ó, vesd le, kérlek.
KENT
Megbocsáss, nemes hölgy!
Ha fölfedem magam, tervemnek ártok.
Ajándékul azt kérem, hogy ne ismerj,
Mig én s az idő nem javalljuk.
CORDELIA
Hát legyen
Úgy, jó Mylord.
Az orvoshoz
Miként van a király?
ORVOS
Még alszik, asszonyom.
CORDELIA
Jó istenek,
Javítsátok kidúlt természetének
Roppant törésit s hangoljátok újra
Zavartan rezgő érzelmeit e
Gyermekké lett apának!
ORVOS
Most, ha tetszik
Felségednek, felköltjük a királyt.
Már régen alszik.
CORDELIA
Tudásod vezessen,
S tedd, mit legjobbnak látsz. Felöltözött?
Szolgák Leart egy széken behozzák
ORVOS
Igen, asszonyom; mély álma közben új
Ruhát adánk rá.
KENT
Légy itt jelen, kegyelmes asszonyom,
Midőn fölkeltjük; nem kételkedem,
Hogy enyhűltebb lesz.
CORDELIA
Jól van.
Zene
ORVOS
Közelebb
Méltóztassál. - De hangosabb zenét!
CORDELIA
Hajh! drága jó atyám! Tégy ajkaimra írt,
Ó, gyógyulás, és hozzon enyhet e csók
A durva bántalomra, mit nővérim
Tisztes korodra szórtak.
KENT
Ó, drága jó királynő!
CORDELIA
Ne lettél volna atyjuk, akkor is
Irgalmazhattak volna hóhajadnak.
Oly arc-e ez, melyet kitenni kelle
A küzdő szélnek, hogy zord kitörésű
Mennydörgések közt szembeszálljon a
Cikázó villám gyors csapásival,
Virrasszon (ó, szegény feje)
Ily hűs sisakban? Ellenség kutyáját,
Ha megmart volna bár, ily éjszakán
Tüzem mellé bocsátnám. És, szegény
Atyám, neked disznókkal s nyomorult
Csavargókkal kellett megosztanod
A silány, penészes almot. Hajh, csoda,
Hogy eszeddel egyszersmind az élet is
Véget nem ért. - Ébred. Szólítsd meg őt.
ORVOS
Szólj, asszonyom, te; az legüdvösebb lesz.
CORDELIA
Uram király, mint vagy? Hogy érezi
Magát felséged?
LEAR
Ah, méltánytalanság
Engem kivennetek a sírból. Te egy
Megboldogultnak lelke vagy. De engem
Tüzes kerékhez köttek, hogy könyűim
Ugy áthevülnek, mint az olvadott érc.
CORDELIA
Ismersz-e engem?
LEAR
Szellem vagy, tudom.
Mikor haltál meg?
CORDELIA
Ó, még nagyon, nagyon távol van.
ORVOS
Aligha ébren van, még hagyjuk egy kevéssé.
LEAR
Hol voltam, hol vagyok, szép napvilág?
Szörnyen megcsaltak. Mást ha így találnék,
Meghalnék szánalomból. Nem tudok
Mit szólni. Nem mernék reá fogadni,
Hogy ez az én kezem. Lássuk csak: e tű
Szúrását érzem. Bár tudnám, hogyan
És mi vagyok.
CORDELIA
Ó, nézz reám, uram.
S tedd rám kezed, hogy áldjon meg. - Nem így,
Ne térdepelj.
LEAR
Kérlek, ne űzzetek
Tréfát velem. Valóban, én bohókás,
Gyarló öreg vagyok, már nyolcvan éves,
Sőt több is annál, s nyíltan szólva, félek,
Hogy nem vagyok valódi eszemen.
Úgy tetszik, ismerlek, sőt ismerem
Ez embert is. S mégis kételkedem.
E helyről nincs fogalmam, s bárhogyan
Erőlködöm, e ruháról nem tudok.
Hol voltam éjjel? Ki ne nevessetek,
Mert életemre mondom, azt hiszem,
Hogy ez úri hölgy lányom, Cordelia.
CORDELIA
Ó, az vagyok, az vagyok!
LEAR
Könnyed nem nedves-e?
Valóban az. Kérlek, ne sírj.
Ha van számomra mérged, megiszom.
Tudom, te nem szeretsz. Testvéreid
Amint emlékszem, megbántottak engem.
Neked lehet, nekik nem volt okuk.
CORDELIA
Ó, semmi, semmi ok nincs!
LEAR
Frankhonban vagyok?
KENT
Saját országodban, sir.
LEAR
Ne csaljatok meg.
ORVOS
Vigasztalódjál, drága hölgy: a düh
Rohamja, mint látod, gyógyítva van;
De még veszélyes az elveszett időt
Előtte fejtegetni. Vidd be őt most,
S ne bántsuk, míg jobban lecsillapul.
CORDELIA
Méltóztatik, felséged?
LEAR
Ó, legyen
Türelmetek velem, Kérlek, felejts
S bocsáss meg: én agg és bohó vagyok.
Lear, Cordelia, orvos, kísérők el
NEMES'
Igazolódik a hír, hogy Cornwallt megölték?
KENT
Kétségtelen.
NEMES
Ki vezérli most hadát helyette?
KENT
Mint híre jár, Gloster fattyú fia.
NEMES
Mondják, Edgar, a számüzött fiú,
Kent gróffal Némethonba ment.
KENT
A hír
Bizonytalan. Most már ideje lesz
Körülnéznünk. Az ország serege
Gyorsan közeledik.
NEMES
A hadi döntés
Gyaníthatón sok vérbe fog kerülni.
Élj boldogul.
El
KENT
Most célom és pályám itt véget ér,
Jól, rosszul, mint rá e harc sorsa mér.
El