Lear király/Harmadik felvonás, 1. szín

← Második felvonás, 4. szín

Lear király szerző: William Shakespeare, fordító: Vörösmarty Mihály Harmadik felvonás, 1. szín

Harmadik felvonás, 2. szín →

Fenyér. Égiháború, mennydörgéssel és villámlással.
Kent s egy nemes találkoznak

KENT

Ki van még itt, a rossz időn kivűl?

NEMES

Egy oly kedélyű ember, mint ez éj,
Egészen nyugtalan.

KENT

Ismerlek. Hol van a király?

NEMES
                         Csatában
A bősz elemmel; idézi a vihart,
A földet a tengerbe sújtani,
Vagy örvényző hullámmal a világot
Borítni el, hogy változzék meg arca,
Vagy véget érjen. Tépi fehér haját,
Mit vak dühében fölkap s kerget a szél,
Hogy semmivé tegye. Emberi
Csekély világában megvetni küzd
A zápor és szél visszás harcait.
Ily éjszakán, hol meghúzná magát
A kölykes medve is, s az éhsanyarta
Farkas s oroszlán féltik bőrüket,
Födetlen fejjel száguld s mindenét
A pusztulásnak engedi.

KENT
                     De ki van vele?

NEMES

Csak a bolond, s tréfáival törekszik
Eljátszani szívgyötrő bántalmait.

KENT

Ismerlek, sir, s bizom, hogy nem csalódom.
Egy drága üggyel bízlak meg. Viszály
Van Alban s Cornwall hercegek között,
Melyet ravaszságuk még födve tart.
Ezeknek (és kinek nem, kit magasra
Visz s trónra ültet büszke csillaga?)
Szolgáik vannak, látszólag hivek,
Kik által Frankhon kémkedik s kitudja
Beldolgainkat. Mit láthattak ők
A hercegek vitáiban, vagy a
Kemény bánásban, mellyel mind a kettő
A jó királyt illette, vagy talán
Mélyebbre is hatottak, aminek
Mindez külszíne csak: de bizonyos,
Hogy Frankhonból utban van egy sereg
E tépett hon felé, mely, renyheségünk
Árán okulva, legjobb réveinkben
Titkon megfészkelé magát,
S oly ponton áll, hogy zászlaját kitűzze.
És most, ha szavamra mersz építeni
És elsietsz Doverbe, ott találod,
Ki hálás lesz ezért, ha híven
Elmondod, mily természet elleni
És őrületbe hajtó bánat az,
Mi a királyt panaszra kényszeríti.
Én régi és jó vérből származom, s irántad
Bizalmam lévén s némi tudomásom,
E tisztet rád ruházom.

NEMES
                     Majd utóbb
Még szóljunk róla.

KENT
                 Nem úgy. Hogy megmutassam,
Miként nagyobb vagyok, mint látszatom,
Ez erszényt nyitsd meg, s vedd mi benne van.
Ha meglátod Cordeliát (miről
Biztos lehetsz), mutasd meg e gyürűt,
Megmondja majd ki a te társad, akit
Most még nem ismersz. - Csúf egy zivatar!
Megyek keresni a királyt.

NEMES
                       Adj kezet.
Nincs még mit mondanod?

KENT
                         Kevés, de legfőbb,
Mit most végezni kell. Ha a királyt
Fölleltük (erre te, én amarra menvén),
Ki először rátalál, kiáltsa meg
A másiknak.

Kétfelé el