Kesergés (Gessner)
Kegyetlen, álnok Amor!
Én kertem szögletében
Még, a tavasz kinyiltán
Oltárt emeltem néked!
S zöldellő myrtusággal
Övedzettem körűl azt.
S nem volt-e minden reggel
Harmattal tölt bokréta
Tenéked bemutatva?
Ah, mint haszontalan volt!
Im tépi a dühödt szél
Berkeinknek ékességeit,
S ő, mint tavasz kinyiltán,
Fagy most is énirántam!