Katonadal (Kazinczy Ferenc)

Katonadal szerző: Kazinczy Ferenc

         Amade után

Derék vitéz katonának
     Van ám gyöngy élete!
Csillog villog mindenfelé
     Ruhája, fegyvere.

Szép élet ez! víg élet ez!
     Hol van ennek mása?
Pajtás csapj fel, vídám kedvvel,
     Itt az ég áldása.

Puskázik künn a zöld mezőn
     Nyer ellenségétől,
A kvártélyban kedvének él,
     Nyer a menyecskétől.

Szikrát rúg paripája,
     Útcákon csodálják,
Derék lovag! derék vitéz!
     Mind ezt kiabálják.

Amerre fordúl, mindenütt
     Rettegik, szeretik;
A szép dámák, a szép lányok,
     Ágyát magok vetik.

Kocka, kártya sátorában,
     Száján függ pipája,
A szép markotányosnénak
     Nem int ő hiába.

Amint pipájában a tűz ég,
     Aként ég szerelme.
Ellenségre, lágy szívekre
     Terjed győzedelme.

Megtér tüzes csatáiból,
     És megtelepedik,
Jószágot vesz, kölcsön ad pénzt,
     Ha kell kereskedik.

Nem szól neki a vicispán,
     Nem a szolgabíró,
Nem kergeti robotára
     A hízott tiszttartó.

Prókátor függ baloldalán;
     Szerencse bírája,
A becsület törvényszéke
     Nincs apellátája

Ha kedve tartja, házasúl,
     Bért nem fizet a papnak.
Nem hí senkit bizonyságúl,
     Kezet magok csapnak.

Sok a világ, nehéz élni
     Rajta, pusztítsuk ki,
S ha kivágjuk, kezdjük újra
     Könnyű felépítni.

A trombita szól; lóra hát!
     El, el, a sereggel,
Ne gondolj a sírásokkal,
     Ne pityergésekkel!

Isten veled apám, anyám,
     S veled szerelmesem,
Húgom, bátyám, sógorom, komám, -
     Vagy hát jertek velem!