Június 21
szerző: Tóth Árpád
Csengő-bongó versikével
Hát köszöntsük a nyarat,
Amely eljött, amely itt van,
Utcáinkban, házainkban,
S most már végre itt marad.
Nem a március van mostan,
Nem van most az április,
Amit hőben most mi élünk,
Megirigyelheti tőlünk
Szicilia, Kápri is.
Mostan érik a cseresznye,
Mostan érik meg a meggy,
Most szakítunk klubbal, körrel,
És az ember most gyönyörrel
Főszezonra Tönkre megy.
Demokratán izzaszt a nap,
Úrt, nemest és nem nemest,
És szerelmi lázba kapva
Szüli nékünk napról-napra
A fagylaltost és jegest.
Mire majd a szüret eljön,
Mit várunk nem kevesen,
Vaskarika lesz a fából,
Kenyér addig a buzából,
És belőlünk szerecsen.
Hájas-súlyos mozdulattal
A nagyerdőn steppelünk
S mert játék kell az embernek,
Híjával a lóversenynek,
Gutaütést tippelünk.
Már a híres jobb jövőben,
Minden hitünk odalett,
Csak csodálkozunk veszettül,
Hogy befagy a nagy melegtül
Mindennemű kabarett.
A meleg az egész várost
Múmiává érlelte,
Ebben a nagy hő-hű-hóban
Nem menekülünk olcsóbban,
Mint bifsztekké spékelve.
S akinek a jókedvéből
Még maradt egy cseppecske,
Azt e pompás humor-versem
- Kimondani van ám merszem -
Bizonyosan elvette.