János király/Ötödik felvonás, 7. szín

← Ötödik felvonás, 6. szín

János király szerző: William Shakespeare, fordító: Arany János Ötödik felvonás, 7. szín

A zárda kertje Swinsteadben. Henrik herceg, Salisbury és Bigot jőnek.	SCENE 7. The orchard of Swinstead Abbey. Enter PRINCE HENRY, SALISBURY, and BIGOT.
HENRIK Késő: az összes vérnek élete Már veszni indult: s az oly tiszta agy (Hol, mint gyanítják, a lélek tanyáz) Üres ábrándok által hirdeti Halandó léte alkonyát. Pembroke jő.	PRINCE HENRY. It is too late: the life of all his blood Is touch'd corruptibly, and his pure brain,— Which some suppose the soul's frail dwelling-house,— Doth, by the idle comments that it makes, Foretell the ending of mortality. Enter PEMBROKE.
PEMBROKE Beszélni Tud a király még; és oly hitben él, Hogy a szabad lég, ha ide kihoznák, Enyhítené gyötrelme lángjait, Melyekkel a bősz méreg ostromolja.	PEMBROKE. His Highness yet doth speak; and holds belief That, being brought into the open air, It would allay the burning quality Of that fell poison which assaileth him.
HENRIK Hozzák ki hát a kertbe, zsöllyeszéken. Dühös még? Bigot el.	PRINCE HENRY. Let him be brought into the orchard here.— Doth he still rage? Exit BIGOT.
PEMBROKE Csendesebb, mint amikor Fenséged eljött; most éppen dalolt.	PEMBROKE. He is more patient Than when you left him; even now he sung.
HENRIK Ó, játszi kórság! Túlzott fájdalom, Végső fokán, nem érzi önmagát. S ha feldulá a külrészt, a halál Látatlan elvonúl; és most az elmét Támadja meg; badar káprázatok Sergével csípi, vérzi azt, melyek Tolongva, e végső menhely körül Bomolnak össze. Különös, hogy a Halál daloljon. Ó! én vagyok e Halvány s alélt hattyú fiókja, ki Most zengi ön halottas énekét És az enyészet orgonája mellett Énekli testét-lelkét nyúgalomra.	PRINCE HENRY. O vanity of sickness! fierce extremes In their continuance will not feel themselves. Death, having prey'd upon the outward parts, Leaves them invisible; and his siege is now Against the mind, the which he pricks and wounds With many legions of strange fantasies, Which, in their throng and press to that last hold, Confound themselves. 'Tis strange that death should sing.— I am the cygnet to this pale faint swan, Who chants a doleful hymn to his own death; And from the organ-pipe of frailty sings His soul and body to their lasting rest.
SALISBURY Vigasz, királyfi! Arra születél, Hogy alakot adj e zilált tömegnek, Mit ő durván s idomtalan hagyott. Bigot jő kísérőkkel, János királyt zsöllyén hozatva.	SALISBURY. Be of good comfort, prince; for you are born To set a form upon that indigest Which he hath left so shapeless and so rude. Re-enter BIGOT and Attendants, who bring in KING JOHN in a chair.
JÁNOS KIRÁLY No, itt a lelkem elfér legalább; Nem akart kimenni ajtón, ablakon. Oly rekkenő nyár dúlja keblemet, Hogy a belem mind porrá őröli: Hártyára tollal írott lap vagyok, Ez a sebes tűz hamvvá zsugorít.	KING JOHN. Ay, marry, now my soul hath elbow-room; It would not out at windows nor at doors. There is so hot a summer in my bosom That all my bowels crumble up to dust; I am a scribbled form, drawn with a pen, Upon a parchment; and against this fire Do I shrink up.
HENRIK Hogy van, felséges úr?	PRINCE HENRY. How fares your majesty?
JÁNOS KIRÁLY Mérgezve - rosszul - Halott, elhagyott, eldobott - S nem hívja senki a telet nekem, Hogy számba dugná jégcsap ujjait; Se országom minden folyóvizét Égő szivemre nem vezérlitek; Se éjszakot nem kéri senki, hogy Csókolja fúvó széllel kérges ajkam S hűs enyhet adjon. Nem kérek sokat, Csak hűvös enyhet; és ti azt sem adtok, Ti szűkkeblűek, háladatlanok!	KING JOHN. Poison'd,—ill-fare;—dead, forsook, cast off; And none of you will bid the winter come, To thrust his icy fingers in my maw; Nor let my kingdom's rivers take their course Through my burn'd bosom; nor entreat the north To make his bleak winds kiss my parched lips, And comfort me with cold:—I do not ask you much; I beg cold comfort; and you are so strait, And so ingrateful, you deny me that.
HENRIK Ó, bár könnyemben volna oly erő, Hogy megkönnyítne.	PRINCE HENRY. O, that there were some virtue in my tears, That might relieve you!
JÁNOS KIRÁLY Éget a sava. Bennem pokol van, melynek ördöge, A méreg, itt bezárva zsarnokol Menthetlen elkárhozott véremen. Richárd jő.	KING JOHN. The salt in them is hot.— Within me is a hell; and there the poison Is, as a fiend, confin'd to tyrannize On unreprievable condemned blood. Enter the BASTARD.
RICHÁRD Ó, a futástól majd lángot vetek, Rohanva, látni még fölségedet.	BASTARD. O, I am scalded with my violent motion And spleen of speed to see your majesty!
JÁNOS KIRÁLY Szemem befogni érkezél, öcsém. Eltépve, égve, szívem köteli S élethajómnak alattsága mind Egy cérna-, egy hajszállá változott; Vékony fonálka tartja még szivem, Az is, csak míg kimondod híredet; Aztán, amit látsz, mindaz egy göröngy, Az összetört felség mintája csak.	KING JOHN. O cousin, thou art come to set mine eye: The tackle of my heart is crack'd and burn'd; And all the shrouds, wherewith my life should sail, Are turned to one thread, one little hair: My heart hath one poor string to stay it by, Which holds but till thy news be uttered; And then all this thou seest is but a clod, And module of confounded royalty.
RICHÁRD Készűl erősen a dauphin ide, S az Isten tudja, hogy fogadjuk el: Mert a hadamnak legjavát egy éjjel, Amint, javunkra, hátráltam velök, Az ingoványok közt véletlenül A hirtelen jött árvíz elnyelé. A király meghal.	BASTARD. The Dauphin is preparing hitherward, Where heaven he knows how we shall answer him; For in a night the best part of my power, As I upon advantage did remove, Were in the washes all unwarily Devoured by the unexpected flood. The KING dies.
SALISBURY Holt híredet holt fülbe leheled. - Uram! királyom! - Csak imént király, S most, íme!	SALISBURY. You breathe these dead news in as dead an ear. My liege! my lord!—But now a king,—now thus.
HENRIK Így futok s állok meg én is, Mi biztos e világon, mi örök: Ha ez, imént király, most földi rög!	PRINCE HENRY. Even so must I run on, and even so stop. What surety of the world, what hope, what stay, When this was now a king, and now is clay?
RICHÁRD Elköltözél hát? Én itt maradok, De csak, hogy bosszuálló tisztemet Betöltsem érted; akkor lelkem a Mennybe is oly híven követ, miképpen Itt lent a földön hív szolgád vala. - S ti, pályakörbe megtért csillagok Hol a dandártok? Hadd lám megjavult Hűségteket! Forduljunk vissza tüstént, Kitolni vészt, örök gyalázatot, Ájult hazánknak gyönge ajtain. Támadni rögtön! vagy támadtatunk: Sarkunkban a dauphin dúló hada.	BASTARD. Art thou gone so? I do but stay behind To do the office for thee of revenge, And then my soul shall wait on thee to heaven, As it on earth hath been thy servant still.— Now, now, you stars that move in your right spheres, Where be your powers? Show now your mended faiths; And instantly return with me again, To push destruction and perpetual shame Out of the weak door of our fainting land. Straight let us seek, or straight we shall be sought; The Dauphin rages at our very heels.
SALISBURY Úgy sejtem, azt te hát még nem tudod, Amit tudunk mi: Pandolf kárdinál Ott bent pihen; csak fél órája, hogy Megérkezett, s oly bék’ajánlatot Hoz a dauphintól, amely összefér Becsűletünkkel, s elfogadható; A háborút is félbehagyja rögtön.	SALISBURY. It seems you know not, then, so much as we: The Cardinal Pandulph is within at rest, Who half an hour since came from the Dauphin, And brings from him such offers of our peace As we with honour and respect may take, With purpose presently to leave this war.
RICHÁRD Még rögtönebb, ha látja védelemre Edzett karunkat.	BASTARD. He will the rather do it when he sees Ourselves well sinewed to our defence.
SALISBURY De meglett dolog Már némi részben: mert több csapatot Indíta már a tengerpart felé, A kárdinálra bizván ügy-baját, Kivel, ha tetszik, én, te, s más urak Ma délután Lajoshoz rándulunk, Holott szerencsés véget ér ez ügy.	SALISBURY. Nay, 'tis in a manner done already; For many carriages he hath despatch'd To the sea-side, and put his cause and quarrel To the disposing of the cardinal: With whom yourself, myself, and other lords, If you think meet, this afternoon will post To consummate this business happily.
RICHÁRD Legyen. - Te addig itt, nemes királyfi, S a hercegek, kik nem jőnek velünk Atyád temetését rendezzétek el.	BASTARD. Let it be so:—And you, my noble prince, With other princes that may best be spar'd, Shall wait upon your father's funeral.
HENRIK Worcesterben nyugodjék teteme, Mert úgy kivánta.	PRINCE HENRY. At Worcester must his body be interr'd; For so he will'd it.
RICHÁRD Hát vigyék oda. - És most ez ország örökös királyi Díszét te öltsd fel, édes önmagad, Kinek szent hódolattal, térdemen Ajánlom hív jobbágyi tisztemet, Szolgálatommal együtt, mindörökre.	BASTARD. Thither shall it, then: And happily may your sweet self put on The lineal state and glory of the land! To whom, with all submission, on my knee, I do bequeath my faithful services And true subjection everlastingly.
SALISBURY S akképp ajánljuk hűségünk mi is, Amely örökké szeplőtlen marad.	SALISBURY. And the like tender of our love we make, To rest without a spot for evermore.
HENRIK Jó szívem úgy szeretné megköszönni S nem tudja másképp, csak könyűivel.	PRINCE HENRY. I have a kind soul that would give you thanks, And knows not how to do it but with tears.
RICHÁRD Ó! ne adózzunk szerfölötti búval Az időnek: vett már sok előleget - Még nem borult, nem is fog Ánglia Kevély hódító lábához borulni, Míg önmagába tőrt nem döf, soha. Most, visszatérvén, ím, e nagyjai, Bár jőne haddal a három világrész, Mi visszaverjük. Amíg hű marad Magához, Ánglia nagy és szabad. Mind el.	BASTARD. O, let us pay the time but needful woe, Since it hath been beforehand with our griefs.— This England never did, nor never shall, Lie at the proud foot of a conqueror, But when it first did help to wound itself. Now these her princes are come home again, Come the three corners of the world in arms, And we shall shock them: nought shall make us rue, If England to itself do rest but true. Exeunt.