Hej violám, szép violám (Népdalok és mondák)
Hej violám, szép violám!
Te csak nem is tekintesz rám,
Pedig ha rám tekintenél,
Kék szememben szivet lelnél.
Barna hajad simítsd hátra,
Hadd nézzek én szép orczádra,
Hadd nézzek rá utoljára,
Bum eltemet nem sokára.
Bár csak piros rózsa volnék,
Kebled felett elhervadnék,
De szived nagy keménységén,
Fehér rózsává lettem én.
Hej ki ne menj a mezőre,
Sokat sirtam a zöld fűre,
Majd szememnek bus harmatja,
Lábaidat megáztatja.
Isten hozzád édes kincsem!
Tovább immár nem türhetem,
A faluban verbuválnak,
Elmegyek én katonának.