A ki szeretőjét igazán szereti
A ki szeretőjét
Igazán szereti,
Legyen bármi sötét,
Mégis fölkeresi.
Sötét van az erdőn,
Ha bucsuzik a nap;
Kincsem mégis eljön,
Ha édes csókot kap.
Nincs virág a mezőn,
A nagy téli fagyban,
De ha kincsem eljön,
Akkor melegem van.
A konyha füstölög,
Fergeteg lesz talán,
Galambom könyörög,
Ne járjak más után.
Nem nézek én másra,
Ha bár szeretne is,
Csak szép galambomra
Elég biz ez egy is.