Hagyma-koszorú
szerző: Tóth Árpád
Egy szó nyilallott a hazán keresztül,
Egy röpke szóban annyi fájdalom,
Remélem is, hogy önöknek ezúttal
Direkt szívükbe váj dalom.
Mi történt? Mily csapás?
Tudják önök, ah urak, s drága delnők?
Persze most maguk azt hiszik,
Hogy én itt azért jajgatok,
Mert Tisza lett miniszterelnök.
Pedig rebegő
Szűmben nem ettől nőtt epekő.
Persze,
Mert mi is van abban, hogy Tiszának
Ilyesmihez is van mersze?
Megvallom, engem nem sodor viharba,
Hogy milyen zsandárok nőnek
A drága Biharba.
És rám az se leverő,
Hogy ez a kapitány, ez a Gerő
Karddal
Akarta dirigálni, hogy milyen
Legyen a parlamenti kardal.
Tisza magát már máskor is me-
Gerőltette,
Kis botrány a sok nagy botrány közt
Gerő tette.
E szenzációk dús halomban
Ne zengjenek ma bús dalomban,
Engem minden hidegen hagy ma.
Ellenben mit szólnak ahhoz, kérem,
Hogy drágább lett a hagyma?
A hagyma, a hagyma,
Érte búm nagy ma,
Hangsúlyozzam azt talán,
Hogy minden művelt család asztalán
E gyengezöld növény mily gyakran
Áll ma?
Én nem hangsúlyozom, csak mondom,
Övé a pálma.
Nos,
Ennélfogva kínos
Feltűnést keltett, hogy mára
Felment a hagyma ára.
És ismertetve e tényt,
Kell, hogy szomoru fényt
Vessek gyarló
Népemre, mely direkt pazarló.
Képzeljék, kérem,
Az az értesülésem,
Hogy népem sok millió sarja
Most Tiszát ünnepelni akarja,
S bár ez költséges üzlet,
Minden hagymát összetűznek
Koszorúba, mily szenzáció,
S egy deputáció
Ráfüggeszti
A geszti
Nagy ember feje tetejére.