Gróf Ráday Pálhoz

Gróf Ráday Pálhoz szerző: Kazinczy Ferenc

Az a czakó, mely Afrikából,
Vagy honnan, nőinknek hordja a gyermekeket
– Olykor azoknak is, kik, édes cseppeket,
Csak félve lopdosnak az Ámor italából –
Oh képzeld e csudát! hosszú orrából
Sophiem keblébe ma egy kis fiút teve.
„Ez még pogány, még nincs neve!
Papot hamar neki! Nem lelni azt Afrikában.”
Így szóla s klep, klep, klep! látatlanná leve.

   Veszett volna a gaz czakója vad honában:
Vagy vitte volna másnak! Eugenie
Szobáimat maga el tudja tölteni
Fület-repesztő sírásával,
Midőn, tipegvén Hanswurstjával,
Orra bukik, vagy már nem tűrheti,
Hogy az a rosz dadó nem éteti,
S elkésik pépjével szakácsom.
Félre azt a másikat! A ház
Szűk egy rívónak is. S egy szó mint száz:
Nekem a gyermekben sem hírem, sem tanácsom.

   Ah, mind haszontalan! Sophie
Feltette a fejét, s ezt a veres, fogatlan,
Kopasz rívó fiút – a gondolatlan! –
Nem átallja Eugenienk öccsének vallani.

   Legyen ha kell! én nem perlek vele;
Az, a kit így juttatnak, ajándékhoz,
Kaczag, ha van esze, a kelletlen játékhoz.
De te, Palim, lelkem fele,
Végy részt barátod gyötrelmében,
Jer, s e szép atyaság becsűletében
– Még híre nem ment el – osztozzál meg vele.
Jer, és Emil Trajánt fogadd te is fiadnak,
S öregatyádnak és ipádnak
Lehelld belé nagy lelköket,
S a tennenmagadét! –
Különböző, de egy ösvényteket
Válaszsza ő is ösvényének.
Gedeont a tudomány és ének
S a csendes virtusok munkáiban
Ismerje tisztelt mesterének;
A nagy példányát lelje Prónayban.
S mint kell catói tisztasággal
A vétkesek sergét megszégyeníteni
S jobb útakra téríteni;
Mint kell ulyssesi szent álnoksággal.
A monstrumokkal küzdeni,
És, meg nem csökkenvén a harcz dühös vészében
Nem nyugodalmat csak, de fényt is szerzeni,
Csudálja ipádnak nagy képében.

   Te oktasd arra a bölcseségre,
Mely élni tud; a jót, a szépet szereti,
Azt a mi nem az, megveti,
De a mi az, szentül és készen követi;
Mely nem vágy csalfa fényességre,
Melynek csak béke kell s kedv, s pártás poharát
Józan kénynyel ívó elmés barát;
Jól folyt napok után csillámló társaságok,
Táncz, játék, muzsika, tréfák és nyájasságok,
Kik közt a bölcseség maga is szédeleg,
S hol könyvnek, hol másnak szentelt szép éjjelek.
Így élni – a Te mesterséged...
Traján kövessen ebben téged!