Fehér hold (Paul Verlaine)
Fehér a hold,
remegve kél,
az ág dalolt,
szólt a levél,
szavuk lesem...
Ó, édesem.
A tiszta tó
száz árnyat űz.
Rajt látható
a barna fűz.
A szél zokog...
Fel, álmodók.
Mostan suhan
az este lenn,
halkan-busan
és nesztelen.
A csend mi mély.
Tündéri éj.