Fasor a Luxembourg-kertben

Fasor a Luxembourg-kertben szerző: Gérard de Nerval, fordító: Radnóti Miklós

Eltünt a fürge ifju lány már,
mint egy madár, oly könnyedén:
kezében csillogó virágszál
s új refrén szája szögletén.

Talán e lány szive felelne
szivemre még s már semmi más,
csak rebbenő szeme lehetne
éjem sötétjén villanás.

De nem, – az ifjuságnak vége...
Isten veled, te röpke fény, –
leány és illat, égi béke...
eltünik, — s visszaint felém!