Elysium felé
Hajón sirálysikongás közt magára
Előresiklik örvénylő vizen
A hullám, reng és percre nem pihen
A villám és az égbolt harsonája.
Közben Emlékezésem meg nem állja,
Hogy vissza.vissza ne szálljon hiven,
S lemondó tekintete megpihen
Az evezőn, mely törve, már hiába.
Mellettem Sorsom áll, s dalol, a dőre,
Eget s vizet nyugton kémlelve, bár
Körültünk szél sikong és zúg az ár.
Evezzünk bátran, bajtársak előre!
A Feledés ködülte kikötője
És a Halál fehérlő szirtje vár.