Előszó (A kunok eredete)
Nemzetiségünk kitüntetése dolgában a külföldi tudósoknak érdemeit nyilván elismerjük, és ébresztésökért, utmutatásukért, részvételökért köszönetet mondunk.
Ujonnan hálaadandót reménylettünk a párisi régiség-nyomozó intézettől (Academie des Inscriptions et belles lettres), melly 1840-ben 2000frankot érő arany emlékpénzt tűzött ki jutalmul egy 1841-ki aprilis első napjáig beküldendő iratra, mellyben megvizsgáltassék a harmadik századtól a XI-ik végéig a Fekete és Caspium tenger északi részein lakott népek eredete, költözködése, és egymásután letelepülése lehető legnagyobb bizonysággal.
Е kihivásra nem érkezvén semmi pályairat, a kérdés ismételtetett; ekkor is egyedül tudós Neumann Károly Fridrik válaszolt, ezen munkáját küldvén be:
„Die Völker des südlichen Russlands in ihrer geschichtlichen Entwickelung;” s a becses jutalomra szert tett.
Tőle is sokat vártunk; mert a Hunnokról írt értekezése előbb a hafniai tudományos egyetemtől Dánia országban már jutalomra méltattatott, s mint napkeleti régiségekben jártas, ezen irata által: „Asiatische Studien” ismeretes lőn Európában.
De részünkre tudósitása elégitetlen, sőt hijányos is: a Magyarokról, Kunokról és Kazarokról alaptalanul, hibásan, sértőlegesen is szólván, nemzeti hagyományaink nem-ismeréséből, vagy megvetéséből leginkább.
A Magyarokat népcsőcselékké, Turcus fajtává, Kazar nemzetséggé teszi; a Hunnokat, az Attilaiakat is, a közepkeleten feltünt Hy-noukkal azon egy nemzetnek vitatja s a t.
Nemzeti becsületünkre nézve mind ezeket tovább is szó nélkül hagynunk nem szabad, nem lehet.
A Magyarok iránti állitásait vizsgálóra vontam e munkámban: „Bevezetés a magyarországi Históriába.” Itt a kritikai elveket is előbocsátottam; a Fekete és Caspium tenger környékeit megismertettem, s a nemzeti történet-jegyzőinket is hitelesitettem, mennyire szükséges volt.
Hogy a középkeleti Ásiában és az északiban először kitünt Hynou és Hun nép azon egy nemzet nem volt, már 1839-ben a Tudományos Gyüjtemény IX-ik kötetében 2—21. lapokon vitattam ugyan eléggé, de mindazonáltal tudós Neumann véleményét sem hagyhatom szó nélkül csak azért sem, mert a tudós párisi társaságtól jutalomra érdemittetett, és a tudós németektől utánoztatik.
A koszorús irónak azért vitatását nyomról nyomra kisérem, nézeteit a régi adatokkal és uj felfedezésekkel egybevetem; okoskodása hiányait és hibájit kitüntetem rövid értekezésemmel, mellyet is a kérdéshez értők igazságos itéletök alá bocsátok. — Pesten márczius 10-kén 1848.