Dr. Sikos Sándor újabb verseiből
szerző: Tóth Árpád
Nem vagyok én sakter,
Ámbár mindig metszek,
S mint metsző-karakter
Mindenkinek tetszek,
Vadászom és sportolok,
Biciklimmel port tolok,
Ámde mindez sifli
Ahhoz, hogyha egy beteg
Késem alatt nyekereg,
S hajlik, mint a kifli.
Szép hüvelyes vetemény
A kolbász s a borsó,
De mégis a legkülönb
Köztük a koporsó,
Erről jut az eszembe,
Volt múltkor a kezembe
Egy oly beteg lába,
Aki azzal mindenképp
Azt mondta, hogy belelép
Direkt a halálba.
No de én kieszeltem,
Hogy oda ne lépjen,
Mindkét lábát leszeltem -
S így lekopván a lába,
Nem léphetett halálba,
Élve maradt szépen,
Ha nem is túl épen. -
Most is megyek, sietek,
Bicikli-halálban,
Mert az ó-év nagy beteg
S hivat holtraváltan,
Meghallotta ugyanis,
Mily nagy a tudásom,
S reméli, hogy élvemarad,
Ha megoperálom.
Mert nem vagyok én sakter
Ámbár mindig metszek,
S mint metsző-karakter,
Mindenkinek tetszek,
Vadászom és sportolok,
Biciklimmel port tolok,
Ámde mindez sifli
Ahhoz, hogyha egy beteg
Késem alatt nyekereg,
S hajlik, mint a kifli.