De te mégis szereted ezt a kort?

De te mégis szereted ezt a kort? szerző: Babits Mihály

Búgócsiga            De én mégis szeretem ezt a barbár
iramot is, akárhová visz! Oldott
búgócsigák táncos agóniája,
végső lengések részegsége! Nincsen
tánc haláltáncnál, dal a hattyudalnál
Rózsa                   elszabadultabb, s mint a rózsa dúsabb
illatot önt hervadva, ama Rózsa,
földünk misztikus fényrózsája, melynek
mindenik szirma egy-egy lélek, öntse
hangos páráját! Már a Szellem érző
selyme vonaglik, zsugorodva játsza
Fém és sugár      vadult játékát, villódzik a Város,
surran és tülköl a szomjatag élet,
fém és sugár közt meztelen; mohóbban
meztelen sohse volt! A fürge néger
combokat Senecák szeme is itta,
de soha ennyi fény és ennyi hullám
nem indult tőlünk csillagokhoz. Ennyi
zene sem; és elönti rádiónkból
Szférák zenéje     a Jazzband a világürt. (Messze szférák
lakói ti, ha volna lég az Ürben,
edzhetnéd, csillagok kiváncsi népe,
füled a méltó muzsikára, mellyet
A Macska             földünk röpít a mindenségbe!) Frissnek
kellene lenni, mint széptérdü lányok
s hetyke fiucskák, cincogó egérnek,
s játékra venni: már a Macska ugrik
s a vad ma ádáz árnyakat vetít a
holnap üres falára. Már a titkos
gyárak füstölnek, kémek kémiája
maszkokat ölt - (Óh kedvesem, milyen maszk
menthet meg majd sárga gázmérgeiktől?)