Délre

Délre szerző: Nikolaus Lenau, fordító: Babits Mihály

Arra délre száll a zápor,
dél felé repül a szél,
hol villám cikázik távol,
arra délre vágyom én.

Ott, távol magyar hazámban
áll egy nyájas kis falú,
oldalában erdőárny van,
benn a szellő áldva fú.

Falu végén némaság. Ott
egy kis házikó pihen –
bármi szűk, egész világot
lelne benne föl szivem.

Erdejét elhagyva, sok fa
a kis ház elébe nőtt,
s átfonják bizalmaskodva
a falat, meg a tetőt.

Az ablaknál állva némán
Lilla az erdőbe néz;
pillantása búsan, mélán
zöld lombok közébe vész.

És csak nézi méla szemmel –
s szivén halk bubánat kél –
nézi, mint csörg künn a csermely
s lombot mint röpít a szél.

S míg a víz és szél zugása
mormol csöndes éneket,
hallik az idő futása
a magányos lány felett.