Csak egy kis méhe...

Csak egy kis méhe...
szerző: Babits Mihály

De jó ébredni fehér falak közt
        madárszóra,
ahogyan engem márma költött
        a hajnalóra.

Nap néni oly szelíden mosolygott
        az ablakra
éji viharnak könnyes emlékét
        szárogatva.

De mint egy morcan kedélyes bátya
        vastag hangja,
mordult be kintről az öregtemplom
        morc harangja.

Egy kicsi méh meg beszorult valahogy
        a szobába
s az egész szoba most zeng, mint egy zsongó
        zeneláda.

Szeretnék sírni: olyan szép minden!
        Korholj, bátya:
mért veszett bangó figyelmem annyi
        csúnyaságra?

Mosolyogj, néne! Csak egy kis méhe
        szállt lelkembe
s újra zeng lelkem - zsong, mintha örök
        hangszer lenne.