Csak a dalra

Csak a dalra
szerző: Babits Mihály

                      I.

Egyenes úton mentem én -
ti kitértetek jobbra-balra.

Ti szavakra figyeltetek
én csak a dalra, csak a dalra.

      Szörnyü dal volt, szörnyü dal!

Némulj meg, pajtás, ne kiálts
és vedd a sírást hasztalannak:

aki hallotta ezt a dalt,
a szíve süketült meg annak.

      Szörnyü dal volt, szörnyü dal!

                      II.

Gondolj a zengő tengerekre!
gondolj a Sorsok iszonyú
muzsikájára, szent ereklye
csókjára, titkos alkonyú

      szigetekre, bús-badar

ópiumokra, meztelenbe
fúlásra, múlás, indulás
csengetyűjére, esztelenre,
vad valóságra, mely varázs...

      Szörnyü dal volt, szörnyü dal!

                      III.

Ti szavakra figyeltetek:
s szomorú a szavak hatalma:

      nem hallatszik át a dal.

De hát jobb volt-e énnekem
menni nem nézve jobbra-balra

      a hang után mely őrületbe csal?

bitók alatt, ágyúzugásban,
vakok módjára, millió
csapdák közt, béna megszokásban
s hipnotizálva kábuló

      fővel menni, bús ital

rabja módjára, csak a dalra
figyelve menni, különös
züllésben, semmi mást se hallva
és minden célra közönyös...

      Szörnyü dal volt, szörnyü dal!

                      IV.

Némulj meg, pajtás, ne kiálts,
és vedd a sírást hasztalannak:

aki hallotta ezt a dalt,
a szíve süketült meg annak -

      Szörnyü dal! Szörnyü dal!