Chloe

Chloe szerző: Heinrich von Kleist, fordító: Kazinczy Ferenc

Elment Chloe! Oda van nyúgodalmam!
   Nagy hézag zár el tőle engemet;
Jer, hűs Zephyr, jer enyhítsd aggodalmam,
   S száraszd fel könnyemet!

Elment! Elment! Oh csermely, mondjad néki,
   Hogy érte vész virágink bíbora;
Hogy hervadnak a szép táj ékességi,
   S haldoklik pásztora.

Mely tájra száll tekintetéből új dísz?
   Hol tölti el az erdőt szép dala?
Hol lépeget kis lába? mely boldog víz
   Lesz szebbé általa?

Egy rám-nézést, egy gyenge kézszorítást,
   Egy csókot, ah, mint tegnap is adott!
Engedj nekem még egyszer, s ölj meg bízvást,
   Vad sors, ha akarod!

Így éneklé Philémon a hegyeknek
   Fájdalmasan, hogy elhagyá Chloe;
Érzék azok távoztát kedveseknek,
   S megjajdúltak: Chloe!