Bájarczod, Blidli, mindig
   Szemeim előtt lebeg;
De őket köny zavarja,
   Mert az nem vagy magad.

Ezt látom, hogyha a reggel
   Süt rám, ezt hogyha a hold
Pillant le rám, s kesergek,
   Mert az nem vagy magad.

Ama kútfőre, melynél
   Megvallá, hogy szeret,
Ama bokorra, mely közt
   Remegve vála el:

Kénytetlek, kedves tűnet,
   Változz el hirtelen!
Változz el, kedves tűnet,
   S oh légy Blidlim maga!