Blidli
Bájarczod, Blidli, mindig
Szemeim előtt lebeg;
De őket köny zavarja,
Mert az nem vagy magad.
Ezt látom, hogyha a reggel
Süt rám, ezt hogyha a hold
Pillant le rám, s kesergek,
Mert az nem vagy magad.
Ama kútfőre, melynél
Megvallá, hogy szeret,
Ama bokorra, mely közt
Remegve vála el:
Kénytetlek, kedves tűnet,
Változz el hirtelen!
Változz el, kedves tűnet,
S oh légy Blidlim maga!