Beszegődtem Tarnócára juhásznak

Népdalok és mondák (2. kötet)
szerző: Erdélyi János
Beszegődtem Tarnócára juhásznak

Beszegődtem Tarnóczára juhásznak,
Jó legelője van ott a birkának,
Fizetésem húsz forint tiz karajczár,
Megél abból egy bojtár.

Húsz pár birka tartást is ajánlottak,
Foglalóban ötven karajczárt adtak,
Beittam a pipagyujtó csárdában,
Görgetegi határban.

Ha gazdámmal leszek majd egy kenyéren,
Jőnek értem Szent-György napkor szekéren,
Fölteszik a tulipános ládámat,
Tarisznyámat, dudámat.

Igy masérzok én el majd a pusztára,
Goróf Széchenyinek a jószágára,
Ha a nyáját átolvassa kezemre,
Kihajtom a mezőre.

Vezér ürűim kolompot viselnek,
Hogy én tudjam mindig, merre legelnek,
Ugy sétálok utánok, mint egy császár,
Teheti ezt egy bojtár.

Majd csak addig furuglyálok, dudálok,
Mig egy szép szeretőre nem találok;
Van a pusztán elég szőke s barna lány,
Belém szeret egy talán.

Ha megszeret, jólteszi, majd elveszem,
Édes kis feleségemnek nevezem.
Hetedhét országon nem lesz több illy pár,
Mint tarnóczai bojtár.

Veszek neki honi szoknyát, kezkenőt,
Az ujjára igazi arany gyürűt.
Akkor tudom, hogy megölel, megcsókol,
Ha pázsitra mellém s hozzám leborul.