Az alföldnek sík mezején

← Beszegődtem Tarnócára juhásznak

Népdalok és mondák (2. kötet) szerző: Erdélyi János Az alföldnek sík mezején

A Tiszából a Dunába foly a víz (2) →

Az alföldnek sík mezején,
0tt terem a magyar legény,
Barna leány fonta, varrta
Gyolcs ing, gatya lobog rajta.

Perge kalap nyomja fejét,
Hetyke suba válla hegyét;
Ha felpattan a lovára,
El — kinyargal a tanyára.

Nem vagyok én kósza betyár,
Ki csárdákon szerencsét vár;
Csak ugy járok a tanyára,
Házasodom nem sokára.

Kecskeméti határ felül,
Csillag ragyog éjfél körül,
Ott hol az a csillag ragyog,
Én is oda való vagyok.

Tisza mentén, Tisza partján,
Ott terem a magyar leány.
Darázs-karcsu a dereka,
Csókra csaló az ajaka.

Oda megyek, ott ragadok,
Szerelem madara vagyok;
Még ma szólok az anyámnak,
S neki váltok Csongorádnak.