Baróti Szabó Dávidhoz

Baróti Szabó Dávidhoz szerző: Kazinczy Ferenc

     Midőn egy szerencsétlen munkát közle velem.

Mint bánthattalak én meg úgy, barátom,
Hogy te engemet ezzel a' csömörlést
Indító csevegéssel öldökölj meg.
Testét lepje meg a' gonosz pokolvar,
A' csorgó fakadékok, a' büdös rüh;
És a' csontokat hasgató podagra
Mint a' gombolyagot, húzza össze ujját,
Ezzel tégedet a' ki gazdagított,
Illy istentelen átkozott darabbal.
Ah, nem láttad-e, hogy szegény Kazinczyd
Elvesz mérgibe', majd ha olvasandja?
Várj, várj, nem viszed ezt el; összegyűjtöm
A' sok Kónyit, a' nem magyar Zechentert,
'S nyomtat Landerer a' mit hónaponkint;
'S majd ha összeszedem, barátom, őket,
Érdemlett jutalom fog érni érte.
Várd bízvást! - az alatt oszolj előlem,
Akármerre vezet szemed világa,
Rút fajzat, pökedelme nemzetemnek.